Csípőprotézis beültetés izomsérülés nélkül 3D + mozgáselemzés alapú protézis tervezéssel (OPS)

Minden ember egyedi módon mozog. Így járáskor, leüléskor, felálláskor vagy lépcsőn járva a medencecsont helyzete a combcsonthoz képest is individuálisan változik. Ebben az ágyéki gerincnek jelentős szerepe van.

Mozgáselemzés / Mozgásanalízis

Egy új technológiai innovációnak köszönhetően a csípőprotézis műtét során az ortopéd sebész, úgy tudja a medencecsontba a vápakomponenst beültetni, hogy ennek során a beteg medencéjének mozgásait egyénileg figyelembe veszi. Ezt nevezzük mozgáselemzés / mozgásanalízis folyamatnak.

Ennek két eredménye van: 

1. A protézis felszínek kopása a minimálisra csökken, mert a kontaktfelület a mozgások során maximális, így a felszínre ható nyomás csökken, széli terhelés nem alakul ki.
2. A protézis ficamának veszélye jelentősen csökken, mert szélsőséges terhelési helyzetek a mozgó felszíneken nem jönnek létre.

Ez a kézenfekvő szempont, eddig mégsem játszott szerepet a csípőprotézis műtétek tervezésénél.

Az eddigi Nyugat-Európai és Észak-Amerikai gyakorlat szerint a tervezés csak statikus, leginkább fekvő  helyzetben végzett csípő röntgenfelvételek használatával készül (2D). 

Magyarországon sajnos a röntgen alapú 2D tervezés sem elterjedt. 

Ez a módszer azonban nem alkalmas a testhelyzet változásainak megfelelő medencemozgások dinamikus elemzésre. 

(Ez magyarázza, hogy miért szükséges már 10 év után csípőprotézist cserélni bizonyos esetekben. )

Ezen kívül miért szükséges csípőprotézis műtét után a mai magas technológiai fejlettség ellenére a páciensek egy részének egész életében tartózkodnia bizonyos mozdulatoktól, hogy a csípőprotézis ficamát elkerüljék. 

Ez a fizikai korlátozottságon túl pszichésen is megterhelő lehet egyes páciensek számára.

A protézis ficam és a korai kopás oka rendszerint a csípőprotézis vápájának a beteg medencecsontjához és a combnyakhoz képest elfoglalt suboptimális helyzete. 

Ezt a komplikációt eddig általános, sok ezer páciens adatai alapján készült  biztonsági szögtartomány figyelembe vételével igyekeztek minimalizálni. Ez a tartomány az emberi medencecsont ízvápájának átlagos és statikus  helyzetén alapul, nem pedig az adott beteg egyedi és dinamikus paraméterein. 

Ehhez jön hozzá, hogy a vápa helyzetét a sebész szabad kézzel, navigáció nélkül választotta meg, szemmértékére és tapasztalatára támaszkodva.